Mindennapos Rakétaságok

Odasült a brownie.. A csirke húsa idő előtt szakadt... A leveles tészta nem nyúlt ki...
Ja és persze, minek is lenne egy egyetemista lakásában sodrófa? Volt viszont egy jófajta cserszegi fűszeres, még annak idején. Az üvegről letöröltem a port és sodortam a nyújthatalan tésztát. Végülis szerintem jól néz ki, de még csak ezután jön a próba-evés. Viszem a szomszéd srácoknak, hogy ne éhezzenek.
A borwnie-t lehet hogy itthon hagyom. Ha jó feedback-et kapok a húsra, leírom a receptjét.
csókblog

Pár hete elkezdtem dolgozni egy telefontársaságnál, mint tudakozós munkatárs. Azt hiszem otthagyom. Nagyon unalmas.
Eleinte még találtam benne örömöt, mikor még ült mellettem valaki, hogy figyelje amit csinálok, de mostanra annyira monotonná vált a dolog, hogy nem szeretném folytatni.
Más módját kell keresnem a pénzkeresésnek. Valami mozgalmasabbat, változatosabbat - és jobban fizetőt - ami kielégíti a munkakedvem. Átlagos kreativitással, átlagos aktivitással rendelkezem, de a tudakozó átlagon aluli életkedvet okoz.
Inkább kidekorálom a lakást. Na nem kell semmi különösre gondolni: egy ötvenvalahány négyzetméteres panelben lakok, ahol az előző tulaj tapétaremekei lógnak még a falon. Két éve már. Fogok filceket és felfestek valamit, ráadásként pedig szép és színes képeket ragasztgatok fel. Egy ronda fal nem igényel különösebb tehetséget, hogy elviselhetőbb legyen a látványa.
Jah gyerekek hétvégén A38! Rakétalány első estéje egyedül a fővárosban.
Adjatok normális munkát, az azt igénylő dijákságnak aztamindenitrecece!!
Semmi értelme a diákmelónak, mert csak időt rabol és még csak meg sem fizetik. Rabszolgák lettünk, kardot elő Szpártákusz! Micsoda iga, amit húzatnak velünk! Nem, nem! Én, barom várok többet egy pirospontnál.
Diákmunka helyett, osztogathatnának pénzt. Mert jobb nem jut az eszembe.
Persze-persze, korrepetálhatnék is, blablabla. Én nem tanulnék nyelvet még nem végzett egyetemistától. Számomra ez egyfajta kontárkodás. Bokatörést irányoznék elő mindenkinek, aki tapasztalat és megfelelő szaktudás nélkül szaggatja le a pénzt a tanítványairól és részemről nincs tisztelet a kivételnek. Bocsánat. Az elveim flexibilisek, meg lehet őket változtatni.
Bocsánat, elszaladt egy kicsit a ló velem, de kevés dolog van, ami jobban dühit a butaságnál és a butaság kihasználásánál.
Persze mindenbe bele lehet kötni, mert már most észrevettem a konzekvencia homályos elapadásait előbbi szavaimban.
Szubjektív vélemény. :D:D

Kezdem a bemutatkozással, mert szeretek bemutatkozni:
Rakétalány vagyok, huszonegy éves angol-német szakos bölcsész hallgató.
Sok minden érdekel, illetve minden, ami leköti a figyelmemet. Szeretek izébizélni, még ha ez a szó nem is létezik, aki izébizélgetett már, az tudja, mire gondolok.
Mit csinálok egyetemi elfoglaltságaim mellett? Ez egy fontos kérdés abból a szempontból,  hogy az életem nagy részét nem az egyetemen töltöm.
Rengeteget olvasok. Nem különösebben válogatom, meg hogy mit. Ami épp a kezembe akad, viszont nem fogok olvasmányaim mélyelemzésébe bocsátkozni, ha azok nem többek szórólapoknál, flyereknél, vagy ingyenes folyóiratoknál. Minek is..
Imádok főzni. Szépen tisztul le a tudományom és nem félek kipróbálni új dolgokat. Szeretem csiszolgatni kulináris alkotókészségem, mert sosem szégyen tanulni.
Szeretek rajzolni,zenét hallgatni, blablabla satöbbi...
Tényleg nem túl érdekes, ha az embert azok a dolgok érdeklik, amik mindenki mást. Gondolkodni... gondolkodni szeretek igazán. Szeretek hozzá partnereket találni, ami nehéz, ha az emberlánya huszonegy évesen is tizenhatnak néz ki.
Szeretek beszélni, de sokkal jobban szeretek hallgatni.
Azt hiszem most mérnök szeretnék lenni.